Rokonlelkek hatalma 2. 

 

 

 

 

 

 3. fejezet

Könyvrészletek és beszélgetésfoszlányok

- Szóval, mi történt éjjel az istállóban? Úgy hallom, végre megtört a jég...
- Halkabban, te süket! Azért, mert végre sikerült, nem biztos, hogy így is marad...
- De egyből megitta azt a főzetet! Még az összetevőire sem kérdezett rá! Csak úgy lehajtotta...
- El volt keseredve. Fáradt volt. Nem akadt más választása.
- És pont attól a gyanús alaktól kapta! Figyelted, milyen mogorva képet vágott az üdvözlő banketten? Meg az a gyászos ruházat!
- Ne beszélj így egy tudósról, a vendégünkről! Világhírű ember, a Bájitalok Mestere. Kaplonia megérezte volna, ha ártani akart volna neki...
- Tudod, hogy a megérzéseire nem akar <i>azóta</i> annyira támaszkodni. Hónapokon át kezeltem, hogy egyáltalán használja újra. Most meg...
- Megtörtént az áttörés, te meg nem örülsz neki.
- Persze, hogy nem. Hogy pont egy idegen, gyanús külsejű férfival...
- Az a bajod, hogy idegen, vagy hogy férfi?
- Az a bajom, hogy nem tetszik nekem ez a professzor Piton. Olyan, mintha csak azért lenne itt, hogy lesajnáljon itt mindent.
- Tudod, mit? Majd meglátjuk, milyen ember. "Sose ítélj előre" - mondja a Könyv.
- Akkor is, nem tetszik ez nekem...


"Garabonciás, Garbonczás vagy Barboncás"- Renegát sötétvarázslórend Phannóniában. Tagjai kizárólag férfiak.
Általában tizennégy évesen rabolják el a fiatal garabonciás-jelöltet, amennyiben a személy vagy annak hozzátartozói ellenkeznek a garabonciások akaratával. Ha a jelölt nem akar tanulni tőlük, megölik. 
Sötét, ártó varázslatok tudományuk alapjai, bár áldást is tudnak küldeni, ha valaki jól bánik velük - főleg, ha az illető tudatában van kilétüknek.
Ártó varázslataik: jégeső, vihar, aszály, járványok, természeti katasztrófák okozása. Különösen értenek a sötét varázsigék használatához. Áldozataikra villámcsapást vagy pusztító betegséget küldenek.
Különleges, archaikus szokásuk, hogy hátasállatuk minden esetben sárkány, csaknem kizárólag Magyar Mennydörgő fajtájú. Hogy a mugliemberek ne jöjjenek rá mivoltukra, sárkányaikon pusztító vihar leple alatt utaznak. Ezt a vihart nevezik garabonczviharnak. Mindenki az életét kockáztatja, ha nem szakítja meg azonnal útját, mikor belekerül a garaboncvihar-övezetbe. Főleg a levegőben utazók kerülnek veszélybe. A földön utazókra is kockázatos, amennyiben nem viselnek védőruházatot, vagy nem állnak védőbűbáj hatása alatt.
A garaboncziások nem sokat kommunikálnak más varázslókkal, boszorkányokkal, bár némelyikükkel kapcsolatba lehet kerülni bizonyos szívességek tételével.
Mit kedvelnek a garaboncziások? A hízelgést. Ételben: fekete tyúk tojását, fekete tehén tejét.


- Mindketten fegyelmi megrovásban és egyhetes felfüggesztésben részesülnek!
Kláris Kristálygyöngy személyzeti felügyelõ szigorúan meredt az előtte ácsorgókra. Bölömbér Kövecs és Tars Fahaj hozták a formájukat: Bölömbér meghunyászkodva pislogott, Tars duzzogva bámult maga elé.
- Valami talán nem tetszik, Fahaj úr? Tagadja, hogy veszélyeztette a következő személyek életét: nagyrabecsült vendégeinkét, Pomona Bimba és Perselus Piton professzorokét a Roxfort varázslóiskolából, Kaplonia Fagyottűz kollegájukét...
- Hibát követtünk el, de megfelelően kezeltük a vészhelyzetet - feleselt Tars Fahaj.
- Azonnal leszálltunk a földre, mihelyst felismertük a garabonczvihart... Találtunk megfelelő rejtekhelyet is!
Kláris megvetően elhúzta a száját, majd az előtte megjelenő látótálba mutatott:
- Erre gondol? Nézze csak meg!
A két varázsló meglepve bámulta a megjelenő leszakadt folyópartot, ahol karvastagságú gyökérmaradványok, sziklák látszottak ki a földből. A part önmagába omlott...
- Tíz perccel az után történt, hogy Kaplonia biztonságba helyezte magukat - folytatta könyörtelenül a személyzeti felügyelő. - Felfogják egyáltalán, hogy mindannyian elpusztulhattak volna? És mi lett volna a következménye a nemzetközi varázslókapcsolatok szintjén? Kifelé, egy hétig ne is lássam magukat az intézetben!


"Házi vagy háziasított murmucz" - Az igen veszélyes és kifejezetten kerülnivaló mándruc lásd a mándruc leírásánál) háziasított rokonfaja. Általában a phannon varázslók és boszorkányok háza táján él és tenyészik, bár elvadult példányai is léteznek a szabad természetben. Intelligens  mágikus lény, magas kommunikációs szinttel. Külsőre leginkább egy nyúlra (lásd a nyúl leírásánál) hasonlít, ugrálásra csak rendkívül izgatott állapotban vállalkozik. (...).
A házi murmuc rendkívül hasznos teremtmény. Mint vad rokona, õ is a káros energiákkal (haragból, bánatból, megalázottságból stb. eredő kisugárzásokkal) táplálkozik. Viszont ezeket az érzelmeket ő maga sohasem provokálja ki, mely azonban a mándrucok legfontosabb jellemzője. (...)
Kedvelői barátságos, készséges, segítőkész lénynek tartják, bírálói szerint hirtelen felbukkanásai, kotnyelessége, pletykálkodása nagyon bosszantó teremtménnyé teszik.
Érdekesség: a házi murmuczok az általuk kedvelt személyeket "becsesekként" emlegetik.


- Üdvözlet, jó uram! Én vagyok! Takaríthatok?
Perselus Piton kiugrott az ágyból, és a pálcája után kapott. Kissé zúgott még a feje az ébren töltött éjszaka után megrendezett üdvözlő bankett miatt. Vagy száz embernek bemutatták, hiába próbált a háttérbe húzódni. Mogorvánál mogorvább képeket vágott mindenkire, szigorúan bámult mindenre, amit szemrevételezett - ám vendéglátói csorbíthatatlan udvariassággal kezelték. Senki sem erőltette a beszélgetést a legfontosabb tudnivalókon kívül, s talán túlzottan hamar bekövetkezett távozását is megértően fogadták. Búcsúzóul az intézet mágikus térképét nyomta valaki a kezébe, így hát minden gond nélkül visszatalált a szobájába. Eltűnődött kissé, hogy hol lehetett Kaplonia Fagyottűz, mert az ünneplőbe öltözött boszorkányok között nem látta... Különben meg, egyáltalán mi köze hozzá?
Most meg ez a bosszantó murmuc is....
- Nem takaríthatsz! - sziszegte a kis lény felé, legrémisztőbb arckifejezését öltve magára.
- Jó, akkor beszélgessünk! - A pimasz murmuc az egyik székbe telepedett. - Megbüntették a maguk veszélyeztetéséért Fahajt és Kövecset...
- Takarodj a szobámból...! Mit is mondtál?
- Megrovást, felfüggesztést kaptak. Jaj, ha belegondolok, hogy ottvesztek volna abban az üregben, ha becsesem, Kaplonia nem megy ki magukért a garaboncviharba...
Piton csak bámult a murmucra, aki ezt úgy értelmezte, hogy a professzort a folytatás is érdekli.
- Ezzel a két szememmel láttam azt a beszakadt menedéket! Darált húsnál nem maradt volna ott egyéb, ha nem távoznak idejében. Kláris Kristálygyöngy látótáljában láttam, bizony!
 Perselus Pitonnal nem sűrűn fordult elő, hogy elakadt a szava. Leült az ágy szélére, hogy átgondolja a dolgokat. Tehát a boszorkány nem csak egy kis szívességet tett, hanem az életüket mentette meg! Ezt nem lehet egy ilyen kicsiséggel, mint egy thesztrálcsikó megmentése, kiegyenlíteni. Ha egyáltalán ki kell egyenlíteni...
- Szerencse, hogy megúszták mindannyian! A Nagy Barakony halálra keresi Kaploniát, mióta ellopta a hátassárkánya tojását... Utasításba vette, de az a vén Barakonyt nem érdekli. Pláne, hogy a fiókát, Vihart, Kaplonia gondozza és jóra neveli... Abból már nem lesz garaboncz hátassárkány soha!
- Menj innen, házimurmuc! - Piton elővette a legszigorúbb tanárhangját.
- Jól van, jól van... De majd visszajövök takarítani, uram!  

- Hát elvállalod, Kaplonia?
- Természetesen, Kláris. A biztonsági teendők nagy része az én hatásköröm.
- Ez különleges feladat. Perselus Piton professzor igencsak kellemetlen ember, amellett rendkívül nagy tudású varázsló. Akár meg is ölhet, miközben védeni akarod!
- Ez is a feladatom része.
- Bimba professzor szerint Perselus Piton mogorva, gunyoros és emberkerülő.
- Majd úgy figyelem, hogy ne vegye észre.
- Sötét varázslatok ismerője...
- Tudok ellene védekezni.
- A modora bosszantó.
- Majd csak kibírom valahogy.
- Te vagy az egyetlen, aki nem mondott nemet a felkérésemre. Mondd, miért vállalod?
- Mert a lekötelezettje vagyok.
- Igen, a thesztrálcsikó...  Mi is lett a neve?
- Sötétbársony Sela.
- Kaplonia!
- Ha nincs Perselus Piton, nem tudtam volna megmenteni. Illendő, hogy  a nevében őrizze azt, akinek valójában az életét köszönheti.
 

 

4. fejezet - Találkozás a lápi lidérccel

A bájitalok nagy tudású professzora a következő négy napban alaposan tanulmányozta az intézet laboratóriumát. Akár elégedett is lehetett volna, mivel ilyen rendezett és sokrétű alapanyagkészlet-raktárat, valamint készséges személyzetet nem sok helyen látott még.
A tetejébe saját helyiséget is kapott itt található specialitások tanulmányozására. Az otthonos laboratóriumhoz  pihenősarok is tartozott asztallal, kényelmes székkel és egy duruzsoló nevezetű készülékkel, amely pöccintésre népszerű muzsikát vagy varázslóhíreket kezdett ontani magából.

Piton azonban hű maradt önmagához: a készletraktár megtekintése után csak szigorú biccentésre futotta tőle, és a készséges személyzetet sem éppen finoman kezelte, kerülték is, amennyire csak tudták. Ha kellett, felváltva segédkeztek neki, annyira megviselte őket a professzor gúnyolódása. A phannon gyík nyálából készült port juszt sem próbálta ki (Erős nyugtató hatása miatt csak két szemet használjon!- állt rajta a figyelmeztetés), a duruzsolót pedig saját kezűleg hajította ki az ablakon. Ez utóbbi ugyan visszarepült a helyére, de ijedtében a fal felé fordult, s úgy is maradt.

Sikerült elérnie, hogy békén hagyják, így kedvenc foglalatosságát, a bájitalok keverését most már nyugodtan folytathatta. Sikerült is a Félre Bánat nevű helyi specialitás hatásfokát a kétszeresére növelnie némi holdkőpor és angyalgyökér hozzáadásával, munka után pedig elégedetten ült le székébe, teát kortyolgatott és az intézet mágikus térképét nézegette.

Mi lehet itt a sarkában? A furcsa jelölés növekedni kezdett érintésére.
Intézetünk környéke - nahát, ez érdekes. Az üdvözlő banketten bizonyos Kláris Kristálygyöngy beszélt neki az Etsede-ingoványról, amely a mugliemberek természetvédelmi területe volt, ezért alig kellett bűbájos lefedettséget használniuk. De a muglik nemcsak ezért maradtak távol tőle...
- A láp nagyon veszélyes még nekünk is, teli van különleges mágikus lényekkel, melyek számára öröm a gyilkolás- mondta akkor Kristálygyöngy. – Nem irthatjuk ki őket, hiszen a természetes élőhelyhez tartoznak, de kérem, kerülje el a térképen veszélyesnek jelölt helyeket, ha megtekinti a lápot.

Mit gondolnak róla ezek a... phannonok? Hírneves varázsló, meg tudja védeni magát akár egy sárkánytól is! Azon kívül vendég, nem pedig fogoly: oda megy, ahová csak neki tetszik. Még vezetőt sem óhajt...
Smaragdzöld szemek villanása egy csuklya mélyéből...
Perselus Piton az első kezébe kerülő tárgyat (szerencsétlen csészéjét) kihajította az ablakon, majd elindult, hogy a maga módján fedezze fel az Etsede-lápot.

Kaplonia Fagyottűz bizsergést érzett a nyakában függő pentákulumból. Szóval a vendégprofesszor abbahagyta a bájitalkotyvasztást és a személyzet macerálását, és valami olyanra készült, ami veszélyt hozhat a fejére.
Dilemma: tudassa vele, hogy a közelében lesz? Perselus Piton nem az a fajta ember, aki örülne bárki társaságának is. Másrészt viszont...
Úgy fogja beállítani, mintha csak véletlenül találkoznának. És nem lesznek négyszemközt.

Piton komótosan sétált egy, az itteniek által készített viszonylag száraz úton. Szinte harsogó, buja növényzet szegélyezte a sétányt, és a professzor felfigyelt néhány általa ismert növényre is, melyek nagyon jó bájital-alapanyagok lehetnek szárított állapotban. Vajon frissen...
Ebben a pillanatban énekszó ütötte meg a fülét:

"Őszi eső, bús zivatar, borús eget felhő takar.
Merre megyen így a szívem, hol keressem kedvesem.
Lábaidnak búvó nyomát hogy kutassam éjeken át
Rám tekergő sötét erdő künn és itt bent szívemben
Fák közében bagolymadár rikoltása..." *

Az énekes nem volt más, mint az a Kaplonia. Egy nyírfa alatt üldögélt valami félig ember, félig béka szerzettel, amely (vagy aki) tátott szájjal hallgatta a dalt – legalábbis amíg az félbe nem szakadt.

A boszorkány láthatólag nem örült Piton felbukkanásának, de azért nem adott a törhetetlen udvariasságból.
- Jó napot kívánok, professzor úr!
- Jó lett volna, ha nem hallom ezt a kornyikálást.
- Nem kértem, hogy hallgassa. Nem magának énekeltem, engedelmével.
- Mennyire udvarias, most, hogy csak ketten vagyunk! - gúnyolódott Piton.
- Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Különben meg ne tegyen megjegyzéseket HanyIstókra…
- Erre a békaformára?
- Az egyik legfontosabb külső munkatársunk ő, azon kívül jó barátom. Nem ajánlom, hogy sértegesse!
- Nagyszerű! Akkor, engedelmével, magára hagyom a kis barátjával. Brekegjenek jót!

Perselus Piton nagy léptekkel hagyta ott a furcsa párost, azon tűnődve, miért kelt ki ennyire magából. Jó, nem számított a találkozásra, de Kaplonia nem szolgált rá a sértegetésre. Ahogy a békaember sem, hiszen nem is ismerte.
Észre sem vette, hogy a zsebében vibrálni kezd a térkép, és halkan szólongatja:
- Veszély! Lápi lidérc a közelben!
Szegény mindent megtett, csakhogy vastagon be lett bugyolálva Piton zsebkendőjébe.  

Piton a szárazföldnek már majdnem a szélére ért. Előtte ott terült el az ingovány, és a felette szálló vastag párából sűrű, kénes gőz áradt. Hirtelen egy emberforma alak bontakozott ki a szeme előtt, egyre határozottabb formát öltve. Egy nő volt az, talárban, lehajtott fejjel. Csodálatos, hullámos vörös haj... Most felemeli a fejét, zöld szemek, szomorúan mosolygó ajkak.
Hiszen ez elveszett szerelme, Lily Evans! Gyönyörű, mint mindig.
- Perselus, visszatértem hozzád!

 Az alak kinyújtotta felé a kezét, és halkan esdekelni kezdett:
- Jöjj hozzám! Mindig téged szerettelek... Csak rád gondoltam, csak rólad álmodoztam hosszú éveken át...
Piton megbűvölve indult el feléje. Elvarázsolva, ködös aggyal lépkedett Lily felé.
- Jöjj hozzám, szerelmem, Perselus!

Valaki hirtelen olyan erővel rántotta hátra, hogy csaknem hanyatt esett.
- Álljon meg! Vissza, vissza, vissza!
- Eresszen! Lily hív!
- Az ott nem Lily! Csak egy lápi lidérc! Felveszi annak az alakját, akit a legjobban szeretett életében, és becsalogatja a lápba! Belefojtja, megöli!
- Mit bánom én, ha Lily az!
- De értse már meg...
Ebben a pillanatban elakadt mindkettőjük szava. Lily Evans eltűnt, és a helyén egy fehér ruhás, őszülő, szakállas varázsló lebegett a párában kitárt karokkal.
- Én tündérem! Tudom, hogy csak rám vártál, csak engem szerettél igazán! Gyere, elmegyünk innen egy jobb, igaz világba!
Kaplonia mindent feledve a láp felé indult... Most Pitonon volt a sor, hogy karon ragadja.
- Ki ez? És hová lett Lily?
- Calus! Megyek már!
Piton alig bírt a magáról teljesen megfeledkezett boszorkánnyal. Ösztönösen is távolabbra vonszolta a szárazföldön, míg a nő térdre nem zuhant. Mire Piton visszanézett, már ismét Lily Evans nyújtotta feléje kezeit.
- Én drága Perselusom...
Előrement volna, de valaki ügyesen a nyakába csimpaszkodott, és fájdalmasan a hajába markolt - alig kapott levegőt. Harciasan hátravágott a könyökével. A nő felsikított, ő pedig újra szabad volt. Hátranézve látta, hogy Kaplonia Fagyottűz kétrét görnyedve tapogatózik a keze után.
- A fájdalom segített... meneküljünk... higgyen nekem...
Piton arra gondolt, hogy ezt az akaratlan szemtanút eltünteti Lily közeléből. Majd később visszajön hozzá. A párából keserű nyüszítés, majd vérfagyasztó hörgés, bugyborékolás kísérte távozásukat. Ahogy távolodtak a láptól, mindketten egyre könnyebben lépkedtek, végül a boszorkány azt motyogta:
- El kell érnünk Hadzsit...
- Hova vigyem?
- A nyírfához, ahol HanyIstókkal látott...
Nagy keservesen, egymást támogatva csak odaértek a mondott említett fához. Piton rátámasztotta nekitámasztotta a kábult boszorkányt a törzsének, de időközben ő maga is megszédült, így odakapott a fához, és...

Magához tért. A lidércbűbáj egyszerre megtört. Most már tudta, hogy nem Lilyt látta, hogyan is lett volna ő? Hiszen már hét éve halott…
Kaplonia összegörnyedt a fa tövében, halkan nyöszörögve ölelve át magát. Piton óvatosan leült melléje.
- Hát, megint sikerült megmentenie.
Semmi válasz.
- Jól meghúzta a hajamat. Ez volt a nemes bosszú a kis barátjáért?
Nyöszörgés.
- Mutassa magát! Nagyot ütöttem? Megsérült?
A boszorkány végre ránézett Pitonra. Arcán könnyek csorogtak, de továbbra is igyekezett visszafojtani az érzelmeit, bár nem sok sikerrel.
- Calus... Tudom, hogy nem ő volt... De fáj, nagyon fáj... még most is... annyi év után...
Piton erre nem tudott mit válaszolni, elvégre ő maga is érezte a fájdalmat.

Lágyan magához ölelete a nőt, megsimogatta az arcát.

5. fejezet
Váratlan látogató és az ő kidobása

A lápon történtek után Perselus Piton és Kaplonia Fagyottűz  kerülte egymás társaságát. A professzor bezárkózott a laboratóriumába, és új kísérletbe vetette magát: a phannon fülfű felhasználásával új halláserősítõ bájital előállításán dolgozott. Természetesen senki sem háborgatta, mivel – ha ez lehetséges - még harapósabb kedve volt, mint azelőtt.

Még Bimba professzor sem kereste a társaságát, mivel őszinte meglepetésére ismerősre bukkant az intézet kutatói között. Aranka Fehérlonc, a híres kutatónő sokkal jobb beszélgetőpartner volt Bimba számára, mint a mogorva Piton. Arankával együtt dolgoztak az intézet hatalmas melegházainak egyikében, s mindketten a sárkánytrágya dicséretét zengték.

Így hát Piton egyedül maradt kísérletével és kísértő gondolataival.
Egy éjszaka elbóbiskolt a labor kényelmes székében, és álmában ismét a Hadzsi-nyírfa alatt ölelte Kaploniát. A boszorkány hagyta, hogy mélyen a szemébe nézzen, beletúrjon leomló, hullámos hajába... Szemeit lehunyva várta a csókját...
Álmából felriadva majdnem leesett a székről. Hiszen sosem látta a nőt leeresztett hajjal... A magányosan töltött évek most bosszulnák meg magukat? Vagy a lidércbűbáj utóhatása ez? A Mindent-Thudó könyv szerint szerencsés volt, hogy egyáltalán megmenekült, de a bűbáj utóhatásáról nem írt semmit.

Erőszakkal fojtotta magába a vágyat, hogy újra lássa Kaplonia Fagyottüzet. Egyszer tört csak meg az akarata, mikor sietősen hagyta el a kísérleti laboratóriumok épületét, hogy a Veszélyes Lények Helyén megkeresse a boszorkányt. De már az udvaron meglátta: rövid, ünnepi talárban, fekete bársonynadrágban, fodros blúzban valamiféle vizsgát tartott hatlábú, tűztajtékot fújó különböző kutyáknak és gazdáiknak. Tekintély és határozottság áradt belőle: a kutyaszörnyek, varázslók, boszorkányok minden parancsának, intésének engedelmeskedtek.
- Figyelem! Lépés indulj! Hátra arc és fektetés! - És így tovább.
Piton csak nézte, és hirtelen eszébe villant az „uralkodónő” kifejezés. Igen, Kaplonia az volt a saját birodalmában. De miért jött ide?

Piton visszatért a laboratóriumába, és mély elkeseredés lett úrrá rajta. De hogy pontosan miért, azt maga sem tudta. Viszont hamarosan itt volt az ideje, hogy letesztelje az új bájitalt.

Ha minden igaz, bizonyára jobb lesz tőle a kedve. Talán majd vacsoraidőben...

Váratlanul kopogtatást hallott, majd halk torokköszörülést, végül bizonytalan topogást.
- Nyitva van! - szólt ki dühösen.
És belépett az ajtón a láthatóan különleges alkalomra öltözött, ijedt képet vágó varázsló: Tars Fahaj.
- Tiszteletreméltó professzor úr...
- Bökje már ki! Ne makogjon itt összevissza! - Piton elemében volt, és elhatározta, hogy megleckéztetheti ezt a kétbalkezes alakot.
- Bocsánatot kérek Bölömbér nevében is...
- Senkinek nem történt baja, ha csak ennyi mondanivalója van, már mehet is innen. Látja, dolgozom.
Tars láthatólag kínlódott - nagyon félt a professzortól, de mondókája igencsak kikívánkozott belőle. Perselus Piton most már szembefordult vele, összekulcsolva a mellkasa előtt, szúrós szemmel méregette az előtte állót.

- Nos? Mi egyebet óhajt a tudomásomra hozni?
- Professzor úr... kérem... óvakodjon Kaplonia Fagyottűztől!
- Tessék?
- Higgyen nekem, nem a levegőbe beszélek! Az anyám is itt dolgozott az intézetben, sok mindent látott és hallott. Ő maga figyelmeztetett, hogy legyek nagyon óvatos a közelében. Hogy is mondta? "Veszélyes és labilis természetű nő."
Piton elhúzta a száját.
- Ez, azt hiszem, minden boszorkányról elmondható.
- Anyám szerint nem is az, akinek mondja magát.
- Mindenkinek joga van, hogy megváltoztassa a nevét, ha oka van rá.
- Ez a nő igézést és bestiabűbájt  használ! A pálcáját csak dísznek hordja! Mindenki látja, hogy vonzza magához a rászorulókat... Veszélyes Állatok Felelőse! A tenyeréből eszik a sárkány, thesztrálok közt alszik, vérfarkasokkal beszélget... Ez nem normális varázslás, nem helyes és veszélyes!
- Azt hiszem, ez nem rám tartozik, Fahaj úr. Miért nem fordul kétségeivel a feletteseihez?
- Mindegyik igazgatótanács-tag tud erről, és még örülnek is az úgymond "különleges képességekkel rendelkező" alkalmazottnak. Messzemenőleg kihasználják a jelenlétét. Hány intézetnek van saját thesztrálménese, murmuctelepe, szelídítés alatt álló sárkánya? Nem is beszélve Lupulláról meg HanyIstókról.
- Nocsak-nocsak! Maga azért jött hozzám, hogy figyelmeztessen Kaplonia veszélyességére, ehelyett egyfolytában a kivételes eredményeiről beszél...
Tars Fahaj most már annyira kikelt magából, hogy még a félelméről is elfeledkezett.
- És arról mi a véleménye, hogy igézést használ?
- Milyen értelemben?
- Ez olyasmi, mint az önök hazájában a legilimencia. A különbség csak annyi, hogy nem emlékeket és gondolatokat, hanem érzelmeket tud olvasni, ha valakinek a szemébe néz...
- Ez egy igen hasznos tulajdonság. Gondolom, egyfolytában gyakorolja...
- Dehogyis. Ez egy akaratlagos folyamat. Ha jól tudom, igencsak ritkán használja. Bizonyára attól tart, hogy nem kedvelik őt sokan.

Perselus Piton legyőzte vágyát, mely arra sarkalta, hogy a duruzsoló és a csésze után hajítsa a rosszindulatú, pletykás fiatalembert. Beszéljen csak! Minél többet tud meg Kaplonia Fagyottűzről, annál jobb.
- Még mindig nem értem, miféle veszélyt jelent ez az egész rám nézve - jelentette ki, majd diszkrétnek szánt pillantással tisztelte meg a faliórát.
- Kérem, kérem, vegyen komolyan! - rimánkodott Tars Fahaj. - Véletlenül hallottam egy beszélgetést. Az a... Kaplonia és kebelbarátnője, Kláris Kristálygyöngy akkor állapodtak meg, hogy önnek Kaplonia lesz a személyi testőre.
- Miket nem mond... Tudtommal képes vagyok megvédeni magam. Professzor vagyok a mágia alkalmazásában, tudja.
- Ezt ők is mondták, és Kaplonia megbízatása csak rendkívüli, helyi jellegű esetekre szól. De hát nem érti, Piton professzor? Az ön védelmét egyedül ez a bestiabűbájos igéző vállalta el! Akárhogy próbálta Kláris lebeszélni, nem engedett. Valamit akar öntől, megbűvöli, kifordítja magából vagy ki tudja...
- Utoljára kérdezem: miért akar ennyire óvni a kollégájától?
- Mert én akarok a professzor úr testőre lenni! Felfüggesztettek, azért nem jelentkezhettem Kristálygyöngynél! Velem igazán biztonságban lenne, én tiszta mágiát használok...

Piton most már nem parancsolt az indulatainak, galléron ragadta a varázslót:

- Szemtelen, arrogáns, irigykedő fráter! Maga miatt halálos balesetet szenvedtünk volna, és még van képe itt rágalmazni azt a személyt, akinek az életét köszönheti! Takarodjon, és ha kedves az élete, senkinek se merje hangoztatni az ostobaságait!
Kilódította Tars Fahajt az ajtón, majd kezet mosott, mintha valamilyen mocskos dolgot érintett volna.
Ettől függetlenül valami melegség öntötte el a szívét.
"Az ön védelmét egyedül ez a bestiabűbájos igéző vállalta el! "

De vajon miért? Ennek utána kell járnia!


   
 

 

 

 

 

 

Oldal: Rokonlelkek hatalma 2. rész +16!
Perselus Piton (Aliran oldala) - © 2008 - 2025 - pitonfic.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat