Előszó

Piton professzor és Kaplonia  a Rokonlelkek hatalma főszereplői. Bár kölcsönösen vonzódnak  és tisztelik a másikat, nem akarnak a kelleténél közelebb kerülni egymáshoz....

De hát ember tervez, valaki más végez...

A Herceg szeretője

 

Kaplonia Fagyottűz vagyok, a Veszélyes Lények Felügyelője, és…

Senki meg nem mondaná rólam, hogy szeretem a testi örömöket. 

Talán baj tisztességesnek lenni?

 

Amit most érzek, nem "viszketegség", azt holmi bájgúnárokra találták ki.

 

Perselus Piton meg minden, csak éppen nem az. Igaz viszont, hogy van valami vonzó benne, de mondjam azt, hogy csak a kiválasztottak látják ezt? Már a külseje is -te jó ég, mit képzelgek itt? Namármost kívánom őt,  szeretem, bár a szívemet elzártam régen, de attól szerethetek nem-szerelemmel, jaj nekem.

 

Mindketten felnőtt emberek vagyunk, tapasztaltak vagyunk, miért ne lehetne…

 Szörnyű. A "nősténytigris" beijedt a visszautasítástól.

Legalább egy éjszakára elfogadhatna, enyhíthetném azt az ürességet, amit érzek benne. Talán gyógyítani akarom? Ez is benne van a pakliban. Kötelességem segíteni a rászorulón akár szexuális gyógyítással (ha nekem is tetszik a beteg…). Na most meg erre akarom fogni? Gyávaság.

 

Légy őszinte legalább magadhoz, Kaplonia!

Amellett, hogy minden tiszteleted az övé, kívánod Perselus Pitont.

 

 

Bálozom, ezután tökéletes filmszakadás.

Nem tudom, hol vagyok. Azt sem, hogy kerülhettem ide, már akárhol van ez a hely.

Tény: szobában, tehát emberi lakhelyen éjszakáztam, de nem a saját zsúfoltságomban.

Puha az ágy és meleg, és valaki fekszik mellettem, halkan horkolva. Fél karjával átkarol, ami nem nehéz neki, hiszen félig rajta fekszem. Hát ezért nem fázom. Ki lehet vajon? A szoba ismerősnek tűnik. Az ágy nem. Tehát: új hódításom van.

Vékony, de izmos teste van, és puha, finom a bőre. Izzadtságszag, de nem kellemetlen. Férfias. Most már tényleg illene megnéznem, kivel hozott össze a sors.

Felnézek.

Álmodom! Hiszen ez Perselus Piton… Pedig hogy elrohant. Most vagy összeszedett valahol, vagy magam támolyogtam idáig az istállótól. Mondom: filmszakadás. Siralmas testi állapotom ellenére is megörülök a közelségének. Ha tudná, hogy pont erre vágytam már régóta...

Nyugodt az arca, kisimult. Szépnek látom.

Megciróatom, tenyerembe simul az arca, nem mozdul, bizonyára ő is beivott az éjszaka…

Legalább emlékeznék valamire!

Hercegem, itt vagyok veled, és azt sem tudom, milyen volt…

Óvatosan kibontakozom karjaiból, meglepve látom, hogy bugyi van rajtam… Ugyanúgy, mint tegnap.

Irány a fürdőszoba. Igazság szerint hidegzuhanyt kellene vennem, de maradok a forró víznél. Ezt szeretem. Utána levendulás testáplóval kenekedek, mert szeretem az illatát.

Perselus nem jelentkezik, még mindig az ágyban van. Ugyanabban a testhelyzetben fekszik, ahogy hagytam. Szegény nagyon fáradt lehet…

 

Erős a kísértés, hogy visszabújjak mellé. Viszont a köntösét viselem pongyola helyett, kezdem szégyellni magam. Itt valami furcsa dolog történhetett… vagy nem történhetett… Nézem azt a sápadt, megviselt arcot. Olyan kedves nekem… Simogatnitni kezdem.

 Szégyellem, milyen rövid ujjú, kicsi kezem van, de gyöngéd az érintése…

Perselus, nagyon szeretlek…-sugárzom felé, csakhogy inkább öntudatlanul.

 

Az az érzésem támad, hogy én jöttem ide, hívatlanul… Bizonyára így volt, mert látom a taláromat, a ruhámat szépen felakasztva, de a cipőm sehol.. Akárcsak a melltartóm… Jó ég, rátörtem!  Talán megbolondultam a bortól?  Beletúrok a hajába, élvezem az érintését, olyan, amilyen.  Mocorogni kezd, motyog valamit, mintha egy női név lenne… Tovább simogatom, homlokát, arcát, majd bánatosan felsóhajtok:

-Perselus… hát mégis utánad mentem…

Erre már pislogni kezd, az ablakon ömlő napfény pont rásüt az arcára. Gyorsan föléhajlok.

 Rámnéz, igyekszik közönyös képet vágni, mint mindig.

-Micsoda meglepetés… -kezdené, de gyorsan magyarázni kezdek zavaromban:

 -Bocsáss meg nekem, kérlek, nem akartam rádtörni. Annyira sajnálom a bálon történteket! Azt hitted, spanyolfalnak használtalak, de ez csak ürügy volt részemrõl. Én... veled akartam lenni.

Végre az igazat mondom, micsoda megkönnyebbülés… Nedvesedek ott alul, jaj, de szörnyű érzés. És ha kidob a szobájából?

Ehelyett összehúzott szemmel kérdezi:

-Valóban?

Megragadja, és fogva tartja a kezemet pont a vállán… Selymes tapintású bőre felizgat, de zavarba is hoz, alig bírom folytatni beszédemet:

-Olyan igaz, ahogyan itt vagyok.
-És?

-Amikor elmentél, rögtön utánad indultam volna, de odajött Dumbledore... Nagyon kedves volt, és sokat beszélt rólad, hogy mennyire nagyrabecsül és megbízik benned.-folytatom kínlódva, egyre jobban szégyellve magamat.-Utána megkínált itallal, pedig én soha nem iszom alkoholt, de nem mertem visszautasítani. Koccintgattunk egy ideig, akkor már nagyon rosszul voltam. Dumbledore elkísért a thesztrálistállóig, jóéjt kívánt. Én meg elindultam valamerre...És reggel a karjaidban ébredtem fel.- fejezem be elvörösödve.

Ha tudná, hogy régóta kívánom őt, és mennyire örültem ennek… Hozzám simuló meleg testének, ölelő karjának… Remegni kezdek a vágytól, némileg szabad ujjammal cirógatni kezdem a fogvatartó kezét, de nem merek ránézni… Félek.

Perselus elengedi a kezemet.

-Szörnyûség!- mondja keserűen.

Erre már megharagszom.

  -Miért lenne az?  Csak az a baj, hogy nem emlékszem semmire!

Kerek szemekkel bámul rám, mintha meglepődött volna. Talán így is van. Ó, férfiak!

Ismét simogatni kezdem, tűri, mintha még jó is lenne neki. Felül, lassan utánam nyúl, átkarolja a derekamat, közelebb húz magához. Legalább a fejemet is hozzá tudom érinteni egy kicsit.

Most ő nyúl a hajamhoz, ismét rám jön a reszketés.

Suttogva, rekedten kérdezi:

-Azért maradtál velem, hogy megtudd, történt-e valami közöttünk?
Félelem nélkül néz az igézõnek mondott szemeimbe,  s ezúttal visszanézek. Hát legalább megtudom, mi történt.
-Ha tudni akarod, nem éltem vissza a helyzeteddel, pedig nagy volt a kísértés.- húz magára, szorít. Érzem férfiszervét, tettre készen áll, teste is hívást sugároz…

Viszonzom ölelését.
-Most eszemnél vagyok, nagyon is. Érzed a kezemet? Látod a szememben a vágyat? Nem a hidegtől reszketek már. Én fekete hercegem, fogadj el engem!

 

 

 

Meghökken, azután elmosolyodik. Gyöngéden ráhajol a számra, és végre megcsókol. Szenvedélyesen viszonzom, miközben ismergetem felsőtestét, ahol csak érem. Végighúzom ujjaimat a feszülő izmokon, egészen a lágy bőrű hasfalig, hátulról előre. Közben végigcsókolja a nyakamat, melyet odatartok eléje.. Kezei sem tétlenkednek, a melleimet izgatják, dajkálják, Gyengéden beleharapok a nyakába, majd mellégördülök.

Ohhh. Rögtön simogatni kezdi először a combomat, majd felfelé vándorol, hogy a nőiességemmel foglalkozzon. Rátapasztja hosszú ujjú kezét, megremeg a forróságtól, amit ott tapasztal.

-Ennyire kívántál?

-Ennyire…

Végigsimítom a derekát, belemarkolok.. Másik kezemmel lejjebb ereszkedem, átfogom a férfiasságát, amely rögtön pulzálni kezd és még nagyobbra nő, amint izgatni kezdem, meg-megszorítom, bizsergetem a makkját. Perselus, legyen neked minél jobb! Ő a maga részről széthajtja a kisajkaimat, a csiklómat simogatja, egyik ujját nedves résembe dugja, s az rászorul.

 Lefektet a hátamra, mindketten készen állunk már. Átölelem, míg beigazítja szerszámát a nyílásomhoz, és finoman belémhatol, majd mozogni kezd bent. A vállaiba kapaszkodom, s mozgatom a csípőmet az ő ritmusához igazodva. Nézi az arcomat, de ez nem zavar. Ismét megsimogatom, csókokkal válaszol.

Egyre gyorsabb a tánc, finom dörzsölődést érzek. Már a csípőjét markolom, rászorítok Perselus szerszámjára, aki egyre gyorsabban mozog bennem, egyre mélyebbre hatol… Egyre gyorsulok én is, hátrahajtom fejemet, sikoltok: aaah, aaah.. Elélveztem, mintha csak repülnék… Milyen jó érzés ez… Elernyedek, behunyt szemmel, lüktetek ott lent. Azután ismét mozogni kezdek, Perselus nyöszörögni kezd, oh, néhány vad lökéssel kiontja magját, mordul közben, felkiált... rámborul, a hajamba rejti az arcát. Egy gyengéd harapást kap a nyakára tőlem. Elernyedve, összefonódva, ölelkezve fekszünk jó ideig

 

Felemeli fejét, és belenéz a szemembe. Elmosolyodik.

-Olyan a szemed, mint egy csillogó smaragd- mondja. - Sikerült megigéztem az igézőt?
-Pimasz!-  válaszul egy finom harapást kockáztatok meg ismét. -Most  nincs kedvem az igézettanról kiselőadást tartani.
- Mihez van kedved?- kérdi komolyan.

 Csak nem egy úriemberrel hozott össze a jósors?
-Így maradni, melletted.- magunkra húzom az előkerült paplant és hozzábújok, ő pedig ismét átkarol. Vállára hajtom fejem, viszonzom az ölelését.

Nagyon jó, hogy megtörtént.

 

Így hát némi alkohol és Dumbledore igazgató segítségével „összejöttem” Perselus Pitonnal,   szeretői, sőt  barátai is voltunk egymásnak. Mi, a rokonlelkek.

Fekete hercegem, nem foglak elfelejteni, talán sohasem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: A Herceg szeretője +16!!!
Perselus Piton (Aliran oldala) - © 2008 - 2025 - pitonfic.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat