A Phannonia Varázs- és Bûbájkutató Intézet  fenekestül felfordult.
A világhírû Albus Dumbledore, a Roxfort nagyhírû igazgatója Romániába utaztában meglátogatja az intézményt! Ilyen rangos vendéget talán még sosem láttak ezek a falak! Igyekezzünk hát minél jobb benyomást kelteni, fogadjuk méltóképpen!
Összeült az agytröszt, nagyban tanakodtak, miféle programot kellene összeállítani. Nagy segítségükre volt Pomona Bimba professzor, jó tanácsainak hála helyet kapott a rendezvények sorában a "Nemzeti és Nemzetközi Édesség és Sütemény-Bemutató" megrendezése. A leghíresebb cukrászok tolongtak a bejárat elõtt, majd a konyhába jutva csaknem az õrületbe kergették kívánságaikkal az ott dolgozó házimanókat és a helyi szakácsokat.

Az ünnepi program végül is így festett:


A nagy sürgés-forgás nem igazán volt Perselus Piton kedvére.
Kaplonia  Fagyottûz  története akaratán kívül megrázta. Valahogy közelebb érezte magához. Szerette volna  látni (ejnye), de a boszorkány  a házi murmuccal küldött egy rövid üzenetet, miszerint minden idejét leköti a fogadtatás elõkészületeiben való részvétel. A bálon viszont bizonyára találkoznak majd.

Piton mogorván  dolgozott laboratóriumában. Valaki Derűlátó szérum előállítására kérte. (erős koncentrációjú legyen, kéremszépen...)
Az épületszárny jóformán teljesen kiürült, néhány lézengõ megszállott kivételével. Kintrõl durrogás, rohangálás zaja, zörgés, csapkodás, idõnként harsány átkozódás hallatszott .
"Micsoda felhajtás! Ha megtehetném,  kihagynám az egészet."
Errõl azonban szó sem lehetett, elvégre Dumbledore látogatása során bizonyára beszélni szeretne vele és Bimba professzorral is. Talán valami különleges megbizatást is a tudomására akar  hozni.
Az olyan közönséges kérdések, hogy "mit fogok felvenni", persze egyáltalán nem foglalkoztatták, arról nem is szólva,  hogy  akad-e társasága  a bál forgatagában. Bizonyára meglesz a helye, ahol  elüldögélhet a feltétlenül szükséges ideig.
Elszántan dolgozott hát tovább, kirekesztve fejébõl egy sor oda nem illõ gondolatot.

Végre felvirradt a várvra várt nap. Kiöltözött boszorkányok és varázslók sorfala között sétált végig Dumbledore professzor, igen vidám hangulatban. Díszkíséretként az Intézet két legcsinosabb boszorkánya kísérte (alig állták meg vihogás nélkül), hangosan zúgott a vastaps, hurrázással keveredve.
Perselus Piton közönyösen ácsorgott Bimba professzor mögött, elvegyülve a vezetõségi tagok soraiban. Dumbledore még messze járt, ugyanis az ünneplõ tömeg néhány tagja annyira ment a lelkesedésben, hogy kezet akart rázni vele vagy autogrammot kért tõle.
Meglehetõs megrökönyödésére valaki egész egyszerûen belekarolt. Odafordult, hogy helyre tegye a szemtelenkedõt....
- Üdvözlet, Perselus! Igazán jól festesz ma!

A merénylõ természetesen Kaplonia volt, bár igencsak elváltozott külsõvel. Hosszú, feketészöld talárja alatt testhezálló, ráadásul kivágott fekete ruhájában, kisminkelt arcával, leomló hajával nem is igen emlékeztetett önmagára. Piton nem bírt elfolytani egy csodálkozó mosolyt.
- Jó napot! Egyik meglepetés a másik után a mai napon! De ez legalább kellemes.
-Na, ezt bóknak veszem. Végre! Jár valami jó is nekem a rengeteg fárasztó feladat után.- sóhaj.
-Nagyon sok dolgod volt?
-Gondolhatod, ha még  arra sem volt idõm, hogy megnézzem, hogyan áll a biztonságod.... Pedig szerettelek volna látni.
-Komolyan?
A boszorkány bólintott és megszorította Piton kezét.
-Szívességet szeretnék kérni tõled.
-Nos, halljam.
-Szeretném, ha a kísérõm lennél a bálon.
Derült égbõl villámcsapás! Piton még soha nem volt senkinek a kísérõje semmiféle bálon.
-Hát, ha ragaszkodsz hozzám, legyen.- egyezett bele kelletlenül (?).


-Micsoda kedves ünnepség!
Dumbledore széles mosolya, enyhén lecsúszott szemüvege és a kezében tartott  teli süteményestányér mind-mind azt igazolta, hogy remekül érzi magát. Barátságosan átbeszélgette magát az édességekkel megrakott asztaltól a  fontos vendégeknek fenntartott fõhelyig, a hosszú  asztalig, amelyet legalább  hatvanan ültek körül. Az ülésrend már felborulóban volt az elfogyasztott alkoholmennyiség és a lelkesen (bár még viszonylag csekély hangerővel) kornyikáló zenekar hatására, egyesek egyenesen arra  vetemedtek, hogy  asztalokat varázsoltak félre, s a rögtönzött táncparketten  ugrándoztak.
A bál kezdete előtt, természetesen.

A Roxfort igazgatóját szívélyesen integetve hívták több helyre is, de ő a homályos asztalvég felé igyekezett, ahol iskolájának bájitalprofesszorát látta üldögélni, megszokott fekete öltözékének ünnepi változatában. Furcsa módon nem vágott mogorva képeket, inkább elgondolkodva figyelt.
A mellette ülő csinosan öltözött boszorkányt láthatólag nem zavarta Perselus Piton társasága, fekete ruhája, szépnek nem mondható ábrázata. Nyugodtan falatozott, szemei bizonyos időközökben ide-oda jártak a vendégsereget vizsgálgatva.
-Khm, khm, Perselus, zavarhatlak egy kicsit?
-Parancsoljon, Albus. Már vártam, mikor bukkan föl, miután teljesítette társadalmi kötelezettségeit, és végighallgatta Pomona Bimba lelkes beszámolóját.
-Hát igen... Az udvariasság így kívánja... Apropó, bemutatnál ennek a kedves hölgynek itt melletted?
Mindhárman felálltak.
-Albus Dumbledore, a Roxfort Varázslóképző Iskola igazgatója - Kaplonia Fagyottűz, a kutatóintézet Veszélyes Lényeinek felügyelője- celebrált Piton.
A két bemutatott kezet fogott, barátságosan egymásra mosolyogva.
-Nagyon örvendek, Dumbledore igazgató úr!
-Részemről a szerencse, hölgyem. Szóval maga a sárkányszelidítő? Kíváncsian várom a különleges tűzijátékot. Mesélték, hogy  alig tudta rávenni a fiókasárkányt a közreműködésre.
- Villám elég félénk teremtés, de ha egyszer rááll valamire, betartja. Köszönjük az elismerést.
Mindhárman visszaültek az asztalhoz. .
Kaplonia kissé arrébb húzódott, hogy ne zavarja a két férfi beszélgetését.
-Nos, hogy tetszik az intézet? Remélem, nem bántad meg , hogy elvállaltad a küldetést.
-Meglepően érdekes az itt-tartózkodás, tanulmányútnak kifejezetten jó.
-Ezt örömmel hallom. És a vendéglátó  vademberek nem zavarnak túlságosan?
-Nem különösebben- felelte Piton, akaratlanul is a boszorkányra sandítva. Az oda sem figyelve evett tovább.
Dumbledore észrevette az önkéntelen mozdulatot, nem is állta meg megjegyzés nélkül.
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó ízlésed van, Perselus.... hehehe... Van itt valahol citrompor?
-"Limonádé" nevű citromos italt  kaphat, Albus, ez helyi specialitás... Mi van az ízlésemmel?
De már csak egy üres széknek beszélt.


A bál folyamán kiderült, hogy a kísérés nem valami fárasztó dolog.
Némi sétálgatás után egy sarokban kötöttek ki, ahonnan jól szemmel lehetett tartani mindent.
Kaplonia most már nyíltan folytatta megfigyeléseit. Senki nem csatlakozott hozzájuk az édes-kettest látván. Legfeljebb az ételt-italt kínálgató házimanók merték megközelíteni őket, így nemsokára kisebb ételhalom és legalább hét italospalack állt a kétszemélyes asztalon.
A tűzijáték is remekül sikerült, de Piton estéje nem telt valami fényesen. Hogy mégis elfoglalja magát, előbb bort, majd Lángnyelv Whiskyt kezdett iszogatni.
Figyelmét nem kerülte el, hogy Kaplonia csak gyümölcslevet, buborékos vizet iszik
A férfi hangulata az elfogyasztott alkoholmennyiséggel egyenes arányban borongósodott. Kezdte bánni, hogy vállalkozott egyáltalán erre az unalmas feladatra, s egyre ingerlékenyebbé tette társnője viselkedése.
A boszorkány megérezte hangulatváltozását. Szelíden Piton vállára tette kezét.
-Kérlek, várj még egy órát, Perselus! Ígérem, ha nem leszek már szolgálatban...
Az indulat vörös ködként öntötte el a bájitalok mesterének agyát. Tehát mindvégig erre ment ki a játék! Spanyolfalnak használták, hogy senki ne zavarja meg a biztonsági megbízott munkáját, és ő még azt hitte...
Olyan dühösen állt fel, hogy a maradék palackok legurultak az asztalról. A tőle telhető legnagyobb sebességgel tört át a táncolókon, a szobája felé.
Becsapta  szerencsétlen ajtaját és ruhástul végigfeküdt az ágyon.

Kopp, kopp, kopp.
Piton  az órára nézett. Az óra visszanézett rá és közölte:
-Hajnali fél három a pontos idő, uram.
Ki az ördög lehet az ilyen lehetetlen időpontban?
Kopp. Kopp. Kopp.
Na, ez aztán kitartó. De előbb-utóbb úgyis elmegy.
KOPPKOPPKOPPKOPP!
Ez aztán már mindennek a teteje!
Piton az ajtóhoz masírozott, azzal a szándékkal, hogy jó alaposan leteremti és elzavarja az alkalmatlankodó személyt.

Kinyitotta az ajtót...
És ott állt előtte Kaplonia, kissé imbolyogva, zilált öltözékben, összekócolt hajjal, mezítláb. Besétált az önkéntelenül félreálló férfi mellett (Piton azonnal bezárta az ajtót mögötte, mert aggasztotta a boszorkány furcsa viselkedése), körülnézett, mintha sosem járt volna ebben a helyiségben. Tekintete megpihent a férfin, majd a következő kinyilatkozást tette:
-Eljöttem hozzád, én fekete hercegem!
Azután belelájult Piton karjaiba.

Most mit csináljon? A nő láthatólag túlzásba vitte az ivászatot, de a legkevésbé sem volt olyan állapotban, hogy kijózanító bájitalt itasson vele. Talán az a legkézenfekvőbb, ha kényelembe helyezi, míg kialussza mámorát.
Erre legcélszerűbbnek az ágya tűnt. Jó széles, puha...
Piton felnyalábolta hát az alélt boszorkányt, ráfektette a  bútordarabra. Figyelmét nem kerülte el az elegáns ruházat kényelmetlen volta sem, ezért vetkőztetni kezdte gyámoltját. Leszedte a talárt, majd tanácstalanul megtorpant.
Kibújtassa-e a nőt a testhezálló ruhából? Már a gondolatra reszketni kezdett a keze. Meglepve érezte férfiasságának hirtelen ébredését, s mintha erre reagálna, a boszorkány halkan nyöszörögött, mocorgott az ágyban.
Micsoda helyzet! Olyan visszaélésre csábító...
Ugyan már, tudok uralkodni magamon- biztatta magát Piton, helyet foglalva az ágyon. Megsimogatta Kaploniát, magában borzongva a kísértés miatt, majd szándékosan lassú, nyugodt mozdulattal lehúzta azt az átkozott ruhát.
A fehérnemű szerencsére kényelmes és praktikus volt, így annak eltávolításától el lehetett tekinteni...
Mindezen túljutván a férfi saját paplanjába csavarta  vendégét, majd sietve helyet foglalt a legközelebbi fotelban. Keményen elhatározta, hogy itt tölti az éjszaka hátralevő részét, teljesen felöltözve.

Elszundíthatott kissé, mert mikor legközelebb az ágy felé nézett, a paplan az ágy mellett tartózkodott, Kaploniáról hiányzott a melltartója, szánalmasan remegve forgolódott az ágyon. Némileg ki is józanodhatott, mert egyenesen feléje nyújtotta kicsi kezét.
-Perselus, nagyon fázom....Melegíts fel, kérlek.
Piton elindult az ágy felé, felvette a leesett paplant, hogy visszarakja rá, de a nő megfogta a kezét.
-Nemcsak ezt kérem. Feküdj mellém te is.
-Biztosan  akarod?
-Igen. Sőt jó lenne, ha levetnéd a ruhádat is!
A férfi engedelmesen levetkőzött, befeküdt az ágyba, és kettejükre terítette a paplant. Átölelte Kaploniát, aki reszketve simult hozzá.
-Nagyon szép vagy, én fekete hercegem- suttogta, majd mély, nyugodt álomba merült Piton karjaiban.





















 
.